pén. máj 27th, 2022
rap rock rapcore

Rapcore/rap-rock/rapmetal/crossover

Rapcore, rap rock, rapmetál, crossover bár nem ugyanazon stílusok, azonban a zenehallgatók 90%-nak, ha az egyik bejön a másikkal sem lesz gondja! A különbségek tulajdonképpen a zenei hozzáállásban jelentkeznek. A rock és metál közti differencia jobban jellemzi ezeket a stílusokat, vagy, hogy milyen közegből érkeznek az előadók. Érdekes módon kifejezetten csak fekete előadókból álló rapcore csapatot nem igazán találunk. Ez a fajta fúzió (leszámítva a RUN DMC néhány dalát) inkább a fehér és latino munkás, és középosztályra jellemző.

A gyökereit mindenképp a ’80-as évek elején kell keresni, amikor is az amerikai nagyvárosok főleg feketék és latinok által lakott negyedeiben már a rap bevett zenei forma lett a maga szókimondó, rendszerkritikus szemléletével. Másrészről a fehér amerikai fiatalok még nem tették magukévá ezt az új stílust, körükben a klasszikus punk kezdett kiüresedni. A punk hardcore a ’80-as évek elejétől kezdve kezdte átvenni a klubéletet, és a punk nihilizmusa és polgárpukkasztása már nem volt elég az új nemzedéknek. A politikai mondanivaló nem merülhetett már ki az anarchizmus éltetésében, egy új szubkultúra kezdett kiforrni, olyan zenekarokkal, mint pl. a Black Flag vagy később a Biohazard. Csak idő kérdése volt, hogy a rendszerrel szemben kritikus zenei stílusok mikor találkoznak össze. A hol kérdése talán nem is volt olyan lényeges.

Def Jam – a boszorkánykonyha, Rick Rubin a séf

Az ember, akihez az új hangzást kötjük nem más, mint Rick Rubin. A Def Jam hip-hop kiadó egyik alapítója, a RUN DMC, a Beastie Boys, és a Red Hot Chilli Peppers producere. A Def Jam nagyon fontos állomás a rapcore történetében, azonban Rick Rubin szerepe a stílus elterjedésében még fontosabb. Rick Rubin karrierje elején, 1981-ben, megalapította a Hose nevű zenekart, amely egyfajta újhullámos, art-punk zenekarként funkcionált és többször lépett egy színpadra olyan hardcore előfutár zenekarokkal, mint a Hüsker Dü vagy éppen a Minor Threat. A Hose debüt EP-jét adták ki először Def Jam logóval. Rick Rubin figyelme 1984-ben, néhány hónappal a RUN DMC első kislemezének megjelenése után, a hip-hop felé fordult. A Hose feloszlott, Rick pedig megismerkedett Russell Simmons-szal.

Russell Simmons a RUN DMC egyik tagjának bátyja, ekkor már elismert hip-hop producer. A RUN DMC -t nyugodtan tekinthetjük a rapcore előfutárának, és Russel Simmons-t az első producernek, aki rap-rock számot hozott létre. 1984-ben megjelent a Rock Box, majd egy évvel később megjelent az egyre több rock gitár riffet és szólót tartalmazó album a King Of Rock. Egy baj volt, hogy a RUN DMC nem tartozott a Def Jam-hez, hanem a Profile Records kötelékében muzsikáltak.

Az elsők: Beastie Boys

Amit Russell Simmons elkezdett a RUN DMC -vel, azt producer társa Rick Rubin a tökélyre vitte a Beastie Boys-szal. 1986-ban elkészült az első teljes rapcore (vagy rap-rock) nagy lemez a Licensed to Ill. Egyértelmű, hogy a cél, a Beastie, amolyan fehér RUN DMC-ként való pozicionálása, mind hangzás, mind pedig a külsőségek terén. Akárhogy is, a lemez nagy siker lett: köszönhetően a Fight For Your Right és a No Sleep ‘Till Brooklyn daloknak. Ez utóbbi betétdala lett a Steven Seagal főszereplésével forgatott Törvényre törve című filmnek.

Az eddigiekben bemutatott dalokban egy valami közös: mindegyiket egy előadó jegyezte, még akkor is, ha pl. a gitárszólókat egy-egy rock/metál együttes tagja vendégként játszotta fel. Ez mind megváltozik 1986-ban.

A rock és a rap igazi találkozása – Walk This Way

Az eredetileg 1975-ben kiadott számot, 11 évvel később vette elő Rick Rubin és a RUN DMC. Elkészítették a saját verziójukat, még hozzá úgy, hogy tulajdonképpen a rap banda csak annak egy részletét ismerte. Az adott loopot többször meglovagolták már élőben, de sosem hallották az egész számot egyben. 1986-ban aztán Rick Rubin áthívta az Aerosmith-t a stúdióba és a többi már történelem. Perry élőben játszotta fel a gitártémát, míg Tyler pedig a refrént énekelte fel, ehhez jött a dobgép, és a RUN DMC. Ezután már nem volt megállás: a dal önálló életre kelt, az Aerosmith pedig újra innovatív rock zenekarrá vált. Bár a siker receptje adott volt, azonban a ’80-as években még kevesen járták be az utat.

A rapcore a ’80-as években

Már azt eddig is láthattuk, hogy a rapcore két fajta módon érhető tetten: a hip-hop előadóknál, a rock előadóknál. Nézzünk erre néhány példát.

Rapcore a hip-hop-ban.

A rapcore a ’80-as években egyrészt a Def Jam saját hangzásvilágaként értelmezhető. Ebben a formátumban a rap előadók tulajdonképpen dalaikban gitárriffeket, vagy rock dalok egyéb samplereit használják fel. A Def Jam-nél a Beastieken kívül LL Cool J- re jellemző, majd pedig a Public Enemy hangzásába fért bele a recept követése.

Persze nem csak a Def Jam kiadóhoz tartozó csapatok fedezték fel magunknak az új trendet. Azonban a többi kiadó és előadó csak a ’90-es években nyúlnak hozzá igazán. Egy üdítő kivételnek számított Tone Löc ’89-es debüt lemeze, amelyen a Wild Thing című számban egy Van Halen sample hallható. Ez a dal egyébként az első helyig jutott a Billboard slágerlistán.

Rapcore a rockban

Míg a ’80-as évek hip-hop előadói (és producerei) majd inkább a ’90-es években merik igazán használni a rock elemeket, addig a ’80- as években a rockzenekarok bevállalósabb fajtái mind írnak egy-egy rap(hatású) számot. Ilyen az Anthrax I’m The Man című klasszikusa. Néhány csapat nótáin még inkább érződött a rap iránti vonzalom, és megszülettek olyan zenekarok, mint a Faith No More, vagy a Red Hot Chilli Peppers, vagy éppen a csak fekete tagokból álló Living Colour. Bár ezek a bandák kifejezetten a rock/metál szellemében születtek, azért már előrevetítik a ’90-es évek egyik nagy trendjét: a fúziós zenekarok tarolását. A rap a rockban egyértelműen a szöveg előadásmódjában érhető tetten. De vajon az USA-ban taroló stílusegyesítés Európában hogy nézett ki?

Az európai pionír: Urban Dance Squad

Az Urban Dance Squad egy holland fúziós banda volt, és joggal feltételezhetjük, hogy a funkcore bandák nagy hatással voltak a rapcore-ra. Azt sem ördögtől való kijelenteni, hogy ami a ’90-es éveknek a rapcore, a ’80-as éveknek a funkcore.
Igazából a különbség a szövegritmikájában, illetve a gitárhangzás “keménységében” érhető tetten.

A holland zenekar 1986-ban adta ki első albumát, amelyet hallgatva egyértelműen reflektál az amerikai trendekre, és a fenti bekezdésben felsorolt zenekarok bármelyike le tehette volna az asztalra. Azonban az Urban Dance Squad jelentősége más miatt emelkedik ki.

A ’90-es évek – A nagy robbanás – USA

A ’90 – es évekre beérett Rick Rubin hangzásvilága. Mind a hip-hop, de még inkább a fúziós zenekarok világában hétről – hétre jelentek meg az új zenekarok. Vagy régi zenekarok új albumai, immár a rapcore-t a központba állítva.

Az évtizedet ebből a szempontból a Booya-Tribe nyitotta, amely egy szaomai származású banda, és New Funky Nation albumon utolsó számként szerepel a Pickin’ up metal című őrület. A Public Enemy az Anthrax-szel tolta el a Bring The
Noize-
t a ’91-es Apocalypse 91…The Enemy Strikes Black-en.

1992 – az etalon éve

Természetesen a Beastie Boys sem maradt le a ’90-es évekről: két albummal is jelentkezett: mind a ’92-es Check Your Head, és a két évvel későbbi Ill Communication is nagyot szólt. Hozzátéve, hogy ez a két lemez nagyon komplex, ami a rajtuk található zenei stílusokat illeti: a dzsessztől a hip-hop-on át a hardcore punkig minden hallható.

Beastie Boys rapcore

A Check Your Head megjelenési éve, 1992 még azért is fontos a rapcore/rap metál kronológiájában, mivel ekkor alakult
meg az Ice-T által vezetett Bodycount. Ami ugyan inkább trash, de ki bánja? Az első albumot kétszer adták ki, mivel az első verzión szereplő Copkiller című nótát nemes egyszerűséggel betiltották. 1992-ben aztán megjelent egy másik, egyébként a hardcore punk világát eléggé megosztó album: Rage Against The Machine debütje.

RATM – etalon vagy áruló?

RATM rapcore

A Rage Against The Machine debüt albuma sok szempontból viszi a fúziós (vagy még crossoverként is emlegetett) lemezek koronáját. A Zack De La Rocha által jegyzett banda zenéit szinte minden rocker és hip-hop rajongó üvöltette, a megjelenés óta szerintem nálam is pörög évente egyszer – kétszer. Ennek szerepe lehet abban, hogy pont jókor voltak jó helyen, és megfelelően ötvözték a két stílust. Igazából a ’90-es évek a Rage évtizede, bármihez nyúltak az – szerintem – arany lett.

Hardcore vs. rapcore

Érdekes módon azonban a punk – hardcore körökben a Rage talán az egyik leginkább megosztó bandává vált az évek folyamán. Nyilván egyrészt nem punk-hc együttesről beszélünk. Én rapcore-nak hívom, mások Nu-metálnak. A lényegen nem változtat: az RATM miközben az általa hangoztatott értékek mentén erősen politizált, azt mintha sok év után idén “elárulták” volna. Legalábbis így hagzik a verdikt. Ma már – tavaly előtt ismét összeálltak – többszáz dolláros jegyárakat kérnek egy – egy fesztiválon, ahol fellépnek. Másrészt pedig a punk-hardcore DIY szemlélettel szemben, a multi lemezgyárak profitját emelik. Egyébként a rapcore bandák egyik legnagyobb különbségét itt mutatják a punk-hardcore-hoz képest. Mármint az üzlethez és profithoz való viszonyában különbözik a zenei differenciák mellett.

A Rage-n túl

Amerika bármely szegletére utazunk ma is számos rapcore banda létezik, a ’90-es évek legismertebbe a Dog Eat Dog volt. Ők ellentétben az RATM – el jobban elfogadottak a hardcore közegben is. Az első lemezük volt inkább rapcore, míg a későbbi lemezek már inkább punkosabb nóták kerekedtek.

Los Angeles-ből az egyik nagy kedvencem a Downset. A Downset eredetileg Social Justice néven alakult hardcore banda volt. A ’90-es években tértek át a rapcore-ra. Attól függetlenül, hogy a Mercury Records adta ki őket, és Európában ’95-ben óriási koncertsorozatot tartottak, a hardcore -ban eltöltött évek megtanították a srácokat arra, hogy miként maradjanak realek elveikhez.

downset rapcore

Nyilván még ezer másik zenekart is említhenénk, de igazából, bármelyik ’90-es évekbeli nagy kiadó által kiadott hardcore banda albumán találunk legalább egy rapcore számot. A stílus egyik nagy fordulópontja 1993-ban következett be. Megjelent egy filmzenei album: a Judgement Night

A csúcspont: Judgement Night O.S.T.

A rapcore csúcsát jelentette az 1993-ban megjelent Judgement Night filmhez készült zenei album. Ez tulajdonképpen már a Walk This Way vagy éppen a Public Enemy & Anthrax féle zenekari összefogások hagyományán alapult. A kor legjobb rock (metál) bandái és legfontosabb rap csapatai/énekesei egy a mai napig felejthetetlen, és felülmúlhatatlan lemezt hoztak össze. A legemlékezetesebb az Onyx – Biohazard címadó dal, valamint az Ice-T és Slayer duettje lett. Ezen kívül ütősre sikerült a House Of Pain Helmet kooprodukció is. A Cypress Hill a Pearl Jam-mel és a Sonic Youth-al két számmal is képviselteti magát, míg az utóbbi egy kis stoner beütésű nyugodt nóta, addig a Real Thing a grunge és a rap keveréke. A ’90-es évek természetesen Európában is magával hozta az új (régi) stílust.

Judgement Night rapcore

Rapcore Európában és Magyarországon

Az óceán ezen a felén is jobbnál – jobb bandák nyomultak a ’90-es években. Az elsők között meg kell említeni a Clawfinger-t első albumuk a Deaf Dumb Blind “slágere” a Nigger, minden rock buliban kötelező volt anno. Magyarországra elég gyakran ellátogattak, nem lennék meglepve, ha még egyszer kétszer láthatnánk őket
hazai színpadon.

A német rapcore szintén híres, gondoljunk csak az MTV-ből és a Vivából ismertté vált H-Blocx-ra, vagy a Mr. Ed Jumps To The Gun-ra. Persze mellettük a Such A Surge-t érdemes kiemelni, mint igazi német etalont ebben a stílusban.

H-blockx rapcore

Hazai helyzet

Hazánkban a stílust mindenképp a Fresh Fabrik tette fel a térképre, aki pedig népszerűvé tette az Action. A FreshFabrik 1993-ban alakult, egy évvel később adták ki az első, angol nyelvű magyar rapcore (nu metal) lemezt, Certificado néven. A jó menedzselés, és, hogy Európában valamint a világon a rapcore tarolt, ők is sikerre tettek szert. A Certificado újrakiadásáról ebben a bejegyzésben olvashattok.

Fresh Fabrik rapcore

Az Action, aki magyar nyelven először sikerre vitte a stílust, az a rock csapatból hardcore -ra, sőt még inkább rapcore – ra változtatták az imidzsét. Az Összeomlás igazi siker (kazi) cd lett, persze megosztva a hazai hardcore és hip-hop közeget. Ganxtáék rílségét rendesen megkérdőjelezték anno, mostanában azonban valamiért teljes a béke a magyar rap előadók és Zolee-ék között.

1994-ben még egy érdekes album jelent meg, ez pedig nem más, mint a trash metált játszó Beyond, Tömik a fejed című lemeze. Ez egyébként szinte egy az egyben amolyan magyar Clawfinger utánérzés. A szövegek a társadalomkritika, a szociális problémák körül forognak. A trash követők elég csalódottan viszonyultak a lemezhez, a hip-hop arcokhoz meg nem nagyon jutott el, bár nekem nagyon bejön, egy kor lenyomat. Ezután sokat kellett várni, néhány szám persze született a magyar trash bandáknál, de igazából egyiket sem nevezhetnénk rapcore-nak. Ezekből a leginkább megmaradt cucc egyébként a Necropsia, az igazán odaütött.

A 2000 -es évek

2013-ban pedig hol máshol, mint a “magyar Liverpool”-ban Pécsett esett meg egy jó kezdeményezés, amelynek elkövetői a hip-hop nemzedékhez kötödő fiatalok az Eosin Ghetto. Kár érte, hogy hamar vége lett annak a dalnak, mert szerintem jó kis mulatság lett.

A mai világban a rapcore-t egy-egy dal erejéig Bobafett képviseli, illetve Busa P. 2018-ban a Mangani 808 nevű bandában tűnik fel. Busa nem először kacérkodik a hardcore és rap összeházasításával. 2007-ben a C.A.F.B. és Busa jegyeztek egy közös anyagot Ördög nem alszik néven. Az EP-ről a címadó dalnak és a Budapest-nek készült egy házi videója is valamikor fent keringett a YT-on. 2018-ban aztán gondolt egyet és megalapították a Mangani 808-at. Amit méltán nevezhetünk amolyan supergroupnak. Mindegy is magyar rapmetál vinylen az a lényeg 🙂

Busa Mangani 808 rapcore

Az összes kép a Dis-Ko-Sound lemeztáskájából került elő. Nem sokára pedig jön a kedvenc nemzetközi rapcore/crossover lemezajánló extra, és az 1veleg.